A csütörtöki óra:
Az órát egy egyszerű kísérlettel kezdtük: Rúgós erő mérővel megmértük egy kis ólom nehezék súlyát majd belemártottuk a vízbe és úgy is megmértük. Ezt többször is elismételtük különböző anyagú és méretű testekkel. A test a vízben mindig könnyebb lett valamivel. Erre az egyik osztálytársam azonnal felhozta a mindenki által jól ismert mondást miszerint "minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt amennyi az általa kiszorított víz súlya". A tanárunk erre kiakadt és szólt, hogy ilyet ne mondjunk mert nem teljesen igaz, hiszen nem csak a vízre, hanem minden gázra és folyadékra vonatkozik ez a szabály. Ezzel megtanultuk, hogy akárhol van is az ember hat rá a felhajtó erő.
Az óra végén megcsináltunk néhány feladatot és a tanárunk közölre, hogy egy kísérletet (a kartézi búvárt) már eltudunk magyarázni neki. Adott nekünk 10 percet, hogy kitaláljunk valamit. Végül megismertük a trükköt és az órának már vége is szakadt.
Kérdésem nem merült fel.
