Tanulási napló

A keddi óra:

Volt egy házi feladatunk: Olvassunk el egy fejezetet a tananyagból. Én elolvastam, nem is ez volt a baj, sokkal inkább az, hogy sokan nem olvasták el.

Mind ez úgy derült ki, hogy nem tudtuk mi a különbség a belső és külső égésű motor között. Erre a kérdésre kb. negyed óráig kerestük a választ míg kiderült, hogy a hőközlés helye különbözik.

Oké, ezen is átvergődtük magunkat, de a házit még mindig nem néztük át. Még negyed óra volt amíg a hatásfok fogalmát megértettük. Továbbá átnéztük a motorok működését.

Az óra végén a tanárunk egy vicc formájában elmondta, hogy mennyire nem vagyunk hajlamosak a tanulásra.

A hétfői óra:

Az óra elején írtunk egy dolgozatot ami 3 feladatból állt:

• 1. Feladat: egy lufit felfújtunk és beraktunk a hűtőbe. Mi fog történni a lufival a hűtőben?
  • Erre még tudtam a választ, hogy összemegy.
• 2. Feladat: volt egy ábra ami egy kísérletet ábrázolt. A kísérletet kellett elmagyarázni.
  • Ezt a feladatot is sikeresen megoldottam.
• 3. Feladat: Egy grafikont kaptunk és azt kellett elemeznünk.
  • Ez a feladat kevésbé lett jó, lévén, hogy nem jöttem rá arra, hogy hol megy végbe adiabatikus változás és hol izoterm változás.

Az óra második felében korrepetálnunk kellett (csoportokban) egy gyereket aki hiányzott az előző héten. Én egy olyan csoportba kerültem ahol 6-an voltunk és nem éreztem szükségét, hogy abban a csoportban segítsek, hisz a csoport társaim megoldották ezt. Mivel dolgozni akartam órán ezért egy másik lánynak magyaráztam akinek a csoportja nem tudta teljesen elmagyarázni neki a dolgokat.

A pénteki órán:

Az órát még mindig az izochor, izobár, izoterm és adiabatikus változásokkal töltöttük. Átvettük a lényeget és megnéztük a készített kísérleteket.

Az első kísérlet egy kesztyű volt ami feltöltődött levegővel és ez által felállt. A második egy fecskendőbe eresztett füst volt amit összenyomtak és így kevésbé átlátszó lett, ezzel bizonyították, hogy a gázok összenyomhatók. Az utolsó kísérletet én mutattam be. Egy egyszerű kis pörgettyű volt aminek a alját vízbe kellet rakni és megpörgetni. A pörgettyű végén víz spriccelt ki.

Kérdésem nem merült fel.

A tavaszi szünet utáni csütörtökön:

Az óra elejét (és a végét) ismétléssel töltöttük. Az energia epochában tanultakat vettük át. Mivel gyakorlatilag senki nem tudott semmit ezért kaptunk egy kisebb fejmosást. Majd erre jött pluszba, hogy csak egy gyerek csinált kísérletet amiért plusz pontot lehetett szerezni. Sajnos erről a kísérletről én is elfeledkeztem, de kaptunk egy nap haladékot, hogy aki még szeretne az csinálhat.

Kérdésem nem merült fel.

A szerdai óra:

Az óra elejétől a végéig egy képregényt készítettünk az eddig tanultakból.

Az én csoportom képregénye egy fiúról szól aki elutazik a trópusokra nyaralni.

A keddi óra:

Az órát a tegnapi óra folytatásának is nevezhetném, hisz miután átismételtük az előző napi anyagot megismerkedtünk az izobár folyamatokkal amelyeknél a nyomás állandó de a térfogat és a hőmérséklet nem. Itt megismertünk egy új kifejezést: a hőtágulást. A hőtágulásnak a lényege, hogy minél melegebb van annál kisebb egy gáz térfogata. Ebből következik, hogy az abszolút nulla fokon a gáznak nincs szüksége helyre, ami lehetetlenség. Ebből levonhatunk egy egyszerű következtetést: Semmi sem lehet -273°C (0 Kelvin, abszolút 0°).

Ezek után megnéztük az izohor folyamatokat amelyeknél a térfogat állandó de a nyomás és a hőmérséklet nem.

Az óra végén megtanultuk az egyesített gáz állandó fogalmát ami kimondja, hogy: nyomás x térfogat / darab szám x hőmérséklet.

kérdésem nem merült fel

A hétfői óra:

Az órát a Bernói törvény megismerésével kezdtük. Megtudtuk, hogy minél nagyobb a egy cső keresztmetszete annál lassabban folyik benne a folyadék, tehát fordítottan arányosak.

A folyadékok után áttértünk a gázok áramlására és megnéztük, hogy hogyan repülnek a repülők. Vagyis mégsem, hisz a kapott magyarázat néhány dolgot nem magyarázna (pl. a repülők fejjel lefelé is tudnak repülni). 

Az óra végén megnéztük azt is, hogy a gázok hogyan reagálnak ha a hőmérséklet állandó de a térfogat és a nyomás nem. Továbbá megtanultuk, hogy az ilyen folyamatoknál a nyomás ás a térfogat szorzata állandó.

Kérdésem nem merült fel.

A pénteki óra:

Az óra elején megismerkedtünk Torrichelli egyik kísérletével:

• Egy kádat megtöltött higannyal és szájával lefelé belehelyezett egy higannyal töltött kémcsövet.
• Megfigyelte, hogy a cső tetejénél mindig lejjebb csúszik a higany. A kádban lévő higany teteje és a csőben lévő higany teteje közt a táv mindig 76 cm volt (ezt később mérték egységként is használták "higany milliméter" néven)

Az óra folytatásában értelmeztük a kísérletet, majd sürgősen ismételnünk kellett, mivel fogalmunk nem volt az SI jelentéséről. Miután ezt a kis ismétlést megtettük, az óra fele már elment.

De végül is eljutottunk a kívánt részhez a légnyomáshoz. Megismertünk néhány a nyomásra vonatkozó mértékegységgel (bár, atmoszféra, stb.) és megtanultuk, hogy mitől függ egyáltalán a légnyomás mértéke (tengerszint feletti magasság, hőmérséklet, levegő sűrűsége). Miután ezzel végeztünk visszatértünk a párolgáshoz és a páratartalomhoz. Megismertünk néhány kifejezést: telített levegő, relatív páratartalom. Megtudtuk, hogy amikor esik az eső a felhőben a maximális főlé emelkedik a páratartalom és a víz kicsapódik. Házi feladatnak megkaptuk, hogy a hétfői dolgozatra nézzük át a tanult leckéket és oldjunk meg számítási feladatokat.

Kérdésem nem merült fel.

A csütörtöki óra:

Az órát egy egyszerű kísérlettel kezdtük: Rúgós erő mérővel megmértük egy kis ólom nehezék súlyát majd belemártottuk a vízbe és úgy is megmértük. Ezt többször is elismételtük különböző anyagú és méretű testekkel. A test a vízben mindig könnyebb lett valamivel. Erre az egyik osztálytársam azonnal felhozta a mindenki által jól ismert mondást miszerint "minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt amennyi az általa kiszorított víz súlya". A tanárunk erre kiakadt és szólt, hogy ilyet ne mondjunk mert nem teljesen igaz, hiszen nem csak a vízre, hanem minden gázra és folyadékra vonatkozik ez a szabály. Ezzel megtanultuk, hogy akárhol van is az ember hat rá a felhajtó erő. 

Az óra végén megcsináltunk néhány feladatot és a tanárunk közölre, hogy egy kísérletet (a kartézi búvárt) már eltudunk magyarázni neki. Adott nekünk 10 percet, hogy kitaláljunk valamit. Végül megismertük a trükköt és az órának már vége is szakadt.

Kérdésem nem merült fel.

A szerdai óra:

Az óra elején szerencsére nem írtuk meg az ígért dolgozatot. E helyett kísérleteket végeztünk amelyeket a későbbiekben megtudunk majd magyarázni. 7 kísérletet végeztünk:

1. Fecskendő végét befogtuk majd a kihúztuk a másik végét. A kihúzós végét elengedtük és az leereszkedett.
2. Injekcióba kis vizet felszívtunk, befogtuk a végét és kihúztuk a másik végét. A vízben apró buborékok jelentek meg.
3. Kémcsövet félig megtöltöttük vízzel és a lyukas felével lefelé belehelyeztük egy vízzel teli műanyag palackba. Lezárjuk a palackot és ha megnyomjuk az oldalát akkor a kémcső lesüllyedt.
4. Kilyukasztottunk egy palackot több helyen is és megnyomtuk az oldalát. A palackból minden lyukon folyt ki víz.
5. Egy üveget megtöltöttünk forró vízzel és letört az alja (ez egy véletlen kísérlet volt).
6. Meleg vízzel megtöltöttünk egy széles szájú üveget majd kiöntöttük belőle a vizet. Ráraktunk az üveg tetejére egy főtt tojást. A tojás szépen lassan belecsúszott a pohárba és ott maradt. A későbbiekben a tanárunk valahogy kioperálta belőle a tojást, nem tudom hogyan.
7. Asztal szélére helyeztünk egy vonalzót és rácsaptunk a végére. A vonalzó leesett. A vonalzót visszatettük az asztalra és az asztalon levő végére egy papírt helyeztünk. Rácsaptunk a vonalzó végére és a vonalzó nem esett le.

Az óra második felében a nyomással foglalkoztunk. Megtudtuk, hogy hogyan kell kiszámolni (erő / térfogat) és azt is hogy a hidrosztatikai nyomás (sűrűség x mélység x gravitációs gyorsulás) nem csak a folyadékokra, hanem a gázokra is vonatkozik. Ezzel kapcsolatban feladatokat is megoldottunk amelyeket én sikeresen megcsináltam.

Kérdésem nem merült fel.